Tovább folytatódik az IED és az MDDÜ sikeres együttműködése

A luxus és design világában jól ismert Jacopo Bargellini mindig ámulatba ejt minket szakértelmével a designelmélet, marketing és menedzsment terén. Az Istituto Europeo di Design (IED) neves oktatója 2019-ben csatlakozott mentorként a Magyar Divat & Design Ügynökség design SPEED programjához, és azóta azon dolgozik, hogy új távlatokat tárjon a kiválasztott magyar tervezők elé. Legutóbbi budapesti előadásai után lehetőségünk nyílt beszélgetni vele a karrierjéről, szakmai sikereiről, valamint a magyar design nemzetközi megítéléséről.

A Magyar Divat és Design Ügynökség (MDDÜ) és az olasz Istituto Europeo di Design (IED) által létrehozott design SPEED mentorprogram 2022-ben már negyedik alkalommal indult útjára. A nyolc hónapos program alatt a kiválasztott designmárkák magyar és angol nyelvű workshopokon és one-to-one meetingeken keresztül bővíthetik tudásukat. A mentoráltak júniusban lehetőséget kaptak, hogy egy háromnapos workshopon vegyenek részt Ügynökség és az IED együttműködésének keretében Jacopo Bargellini vezetésével. Az olasz mentor ötalkalmas etap részeként vezette be őket a marketingkommunikáció és a márkamenedzsment világába.

1989-ben szerzett építészmérnöki diplomát, majd 1995-ben design menedzsment mesterdiplomát. Az iskola után milyen tervei voltak a jövőre nézve?

Az egyetem után az építészeti és design specifikus diplomával a kezemben tervező akartam lenni. Aztán rájöttem, hogy nem sokat tudok a marketingről. Visszamentem tanulni, hogy design menedzsment diplomát szerezzek. Attól a perctől fogva egyre jobban érdekelt a marketingstratégia.

Mennyire sikerült azt az utat bejárni, amit szeretett volna, amit megálmodott?

Azt mondanám, még jobban is sikerült, mint eredetileg hittem. Nem számítottam akkor rá, hogy mindazt elérem, amit ma magaménak tudhatok. Útközben kicsit változtattam a terveken, de minden a legjobban alakult.

 Az építészmérnöki tanulmányai után kezdett designt tanulni. Miért döntött így?

Kíváncsi embernek tartom magam, mindig találtam valamit, ami jobban érdekelt, ahogy elmerültem az építészet és design világában. Amikor változásra került sor, azt kérdeztem magamtól, miért ne?

Mi vonzotta a design világában?

Gyerekkorom óta vonzott a design. Mindig építettem, terveztem valamit, valahogy tudtam, hogy ez lesz az én utam. Végül még túl is teljesítettem, ha lehet így mondani. Kreatív szakemberként kezdtem, majd stratégiai tanácsadó lettem.

Mikor és miért döntött úgy, hogy a luxusiparban szeretne tevékenykedni? Miért különleges Ön szerint ez az szegmens?

Az elmúlt öt évben döntöttem úgy, hogy a luxus felé indulok. Szerintem az egyik legérdekesebb része, hogy a luxusszektor nagyon gazdag, a vállalatoknak rengeteg pénze van, így minden területbe lehetőségük van befektetni. Ezt szeretem benne, sokszínűen gazdag a luxus, pénzügyi és szellemi szempontból egyaránt. Másrészt, ha a luxus területén dolgozol, nem szégyelled kimondani, hogy egy tárgy egyetlen célja, hogy vizuálisan vonzó legyen és értékeled a szépségét. Míg a designban létezik az elképzelés, miszerint akkor jó egy designtárgy, ha funkcionális és fenntartható is. Nincs lehetőség arra, hogy egyszerűen csak jól essen ránézni egy tárgyra. A luxusban ez gyakran előfordul.

Nem gondolja, hogy a luxus erős kötődése az örökségéhez szembe megy az innovációval?

Jó kérdés, de valójában az ellenkezőjéről van szó. Pont azért, mert a legjobb divat- és designmárkák nemcsak erős alappal és kulturális örökséggel rendelkeznek, hanem képesek ezt az örökséget valami teljesen modern és új dologgá alakítani. Ez a luxusmárkák egyik legelőnyösebb képessége , hogy tudnak változni, miközben hűek maradnak az örökségük alapértékeihez és azzal összhangban fejlődnek.

Véleménye szerint mik az innováció mozgatórugói a design területén?

Számomra az innováció nemcsak egy termék, egy kézzel fogható dolog, hanem egy átfogó vízió. Ami a designt illeti, az első számú szabály, hogy meg kell szegni a szabályokat és letérni a járt útról. Manapság designerként lehetőségünk van a fenntarthatóság és inkluzivitás elemeit belevinni a munkánkba. De ez őszinte és komoly kell, hogy legyen, semmiképp sem marketingcélú. Szerintem rengeteg lehetőség van a design területén az innovációra az új formák és színek használatán kívül is.

Nézetei szerint az innováció tanítható vagy veleszületett tehetség?

Azt gondolom, az innováció és az innovatív szemlélet tanítható. Érdeklődőnek, kíváncsinak kell lenni. Ha valaki nem kíváncsi, nem született kíváncsinak, nem fog egyik napról a másikra azzá válni. Bár a kíváncsiság nem feltétlenül jelenti, hogy innovatív is valaki egyben, ugyanakkor az innovatívvá válás mozgatórugója lehet.

Mely országokban élt karrierje során?

Sok országban dolgoztam, de csak Japánban és Franciaországban éltem hosszabb ideig Olaszországon kívül. Japán és Franciaország gyakorlatilag egymás ellentéte. Japán érdekes kultúrával bír, de alapvetően nagyon különbözik attól, ahogy Európában élünk. Bár mindkettőt élveztem, és szeretek külföldön dolgozni, Olaszországban érzem leginkább otthon magam.

Mit tapasztalt a nemzetközi design színtéren? Miben térnek el leginkább az országok a design terén? Ön szerint mi tesz kiemelkedővé egy designkultúrát?

Minden országnak más-más designkultúrája van, így mindenhol mást tekintünk kiemelkedőnek. Olaszországban például hosszú történelme van a designnak és az általánosságban gyönyörű művészeti alkotások készítésének, legyen szó szépművészetről vagy építészeti látnivalóról. De mély meggyőződésem, hogy minden ország egyfajta egyediséget tud kifejezni a design által és abban az adott régióban áttörőt tud alkotni.

Építészként biztosan értékeli a különböző országok építészeti műremekeit. Mely ország vagy régió építészete kápráztatja el leginkább?

Két „szerelmem” van az építészetben. A régi épületek, a reneszánsz vagy barokk korszak, és a modern épületek, mint Gaudi. Szeretem a kortárs építészetet is, például a dekonstruktivizmust. Amit az építészetben szeretek, az a mű mögötti gondolat. A legnevesebb építészek sem tudják ezt magukról, de mikor van egy cél, és látom, hogy valaki másképp gondolkodik, és ezt meg tudja mutatni a alkotásain keresztül: ez nyűgöz le igazán engem.

A tanítás fontos szerepet játszik az életében. Hogyan kezdődött a tanítói pályafutása?

Teljesen véletlenül kezdődött. Tanácsadóként dolgoztam és volt egy barátom, aki az Istituto Europeo di Design-nál dolgozott akkoriban, felkért egy előadás megtartására. Kis kurzusokkal kezdtem, de miután pozitív visszajelzéseket kaptam a hallgatóktól, rájöttem, mennyire élvezem a tanítást és ez remek irány számomra.

Véleménye szerint mi a legfontosabb lecke, amelyet a fiatal kreatívipari szakembereknek átadhat?

A legfontosabb dolog számomra, hogy felkeltsem a kíváncsiságukat. Konkrétan azt szeretném megtanítani neki, hogy mindig törődjenek a dolgok miértjével. Az emberek túl sokat gondolkodnak azon, hogy hogyan és mennyiért csinálnak dolgokat, a miérten sokkal ritkábban, ami szerintem a legfontosabb.

Hol szeret a legjobban tanítani?

A jelenlegi legérdekesebb tanítói állásom egy üzleti iskolában van, ahol nemzetközi üzleti tanulmányokat oktatok egy csoportnak. Pontosabban, luxusmarketinget tanítok nekik a mesterképzés keretében.

Milyen tervei, céljai vannak a következő évekre?

Továbbra is tanácsadói pályán maradok, de őszintén szólva hamar elunom magam ha hasonló projekteken dolgozom egymás után. Most a célom magas szintű üzleti iskolákban tanítani.

Vágjunk bele az MDDÜ-vel való együttműködésre vonatkozó kérdésekbe. 2019 óta dolgozik együtt az MDDÜ-vel. Mi a véleménye az Ügynökség szakmai fejlődéséről?

Úgy vélem, az Ügynökség egy nagyon érdekes utat járt be. Láttam az MDDÜ-t növekedni, főleg a divat terén, például Milánóban. Azt hiszem, az Ügynökség most azon dolgozik, hogy meghatározza a magyar design átfogó képét, hogy bemutassa a magyar design lényegét, amit prezentálhat a világnak. Nagy örömmel látom a sok befektetett munkát ennek elérése érdekében!

Mit gondol, melyek a megfelelő eszközök, amelyek segítségével definiálhatnánk a magyar design lényegét?

Elsőként megpróbálom a tervezők műveinek közös pontját meghatározni. Kezdetben nem sok ilyet találtam, de most, az közös munkával telt évek után azt gondolom, hogy definiálhatunk egy gondolat nyomán egy konkrét korszakot, ami egy kiindulási pont lehet azzal kapcsolatban, hogy miért más a magyar design. Ezt mindenképpen kommunikálni kell! Konzisztensen kell kommunikálnunk és megválaszolni a kérdést: „mi a magyar design?”.

Mi a véleménye a magyar designiparról?

Bár egy kis országról beszélünk, amely nem feltétlenül a designkultúrájáról ismert, minden tervező érdekes, kíváncsi, és sokféleképpen közelítik meg a designt. Véleményem szerint Magyarország egy nagyon kreatív ország, de elengedhetetlenül fontos egységesíteni és megfogalmazni az összes különböző megközelítést és közös nevezőre hozni őket.

Mit gondol miben kiemelkedők a magyar formatervezők?

Azt gondolom, a magyar tervezők mélyen kapcsolódnak a hazájukhoz. Erős kapocs van köztük és a gyártás, az alapanyagok között, ami nagyon érdekes. Értékes, hogy ennyire szorosan Magyarországhoz fűzik őket a gyökereik, de ez negatív hatással is lehet a tervezőkre, mert ez megakadályozza a nemzetközi színtéren való érvényesülésüket.

Milyen területen lehetne még fejlődniük a jövőben?

Nem mondanám, hogy a probléma a szakértelemben, a technológiában vagy az anyagokban rejlene. Szerintem többet kellene kommunikálniuk saját magukról és jobban kellene koncentrálniuk a marketingre.

Milyen területeken tud leginkább Ön segíteni a magyar formatervezőknek?

Az én feladatom, hogy hagyjam maguktól növekedni őket. Nem azért vagyok itt, hogy bármit is előírjak a számukra, hanem hogy kérdéseket tegyek fel: „tényleg megértetted, ki vagy, és mik a lehetőségid?”. A valódi növekedés azt jelenti, hogy a megértetjük velük, hogy nem csupán a megszokott, hanem a még felfedezésre váró területeken is érvényesítsék magukat. Összességében azt gondolom, a legfontosabb a márkájuk identitásának definiálása, hogy konzisztensen kommunikálják, hogy kik ők valójában.

Mit tanácsolna a magyar formatervezőknek, a nemzetközi siker elérése érdekében?

Ne legyenek olyan szerények! Amikor magyar tervezőkkel találkozom, mindig azt mondják, “Magyarország kis ország, senki nem ismer minket”. Felejtsék el ezt a hozzáállást! Legyenek büszkék a magyarságukra!